Az alap fűszerek, azok, melyek megléte nélkül nem működhet egyetlen szerelmi kapcsolat sem. Ezek az összetevők adják a magot, amiből idővel gyökér lesz, mely stabilan kapaszkodik a földbe, a bázisba. Ez a bázis az amiből a szerelem növekszik. Ha ez a rész kimarad létrejöhetnek erős, emberi kapcsolatok, de ezeket szerelemmé nem minősíthetjük. Ilyen alap ízesítő például a szenvedély: Ami egyben motor, hajtóerő, mindenség. Ezt kiegészítve ott van mindemellett az odafigyelés, egymás megértése, a tisztelet, épp, mint a másik felé irányuló feltétel nélküli szeretet.
Ezek mind-mind kellenek ahhoz, hogy ne barátságról, ne egy jó emberi kapcsolatról, akár mély ismeretségről beszéljünk, hanem bizony a nagybetűsről.
Mégis, temérdek ellentmondás zakatol bennem. Szinte azonnal felmerül a kérdés, ha nincs tűz, és van minden más az vajon kimeríti a szerelem fogalmát? Szerethetjük egymást tűz nélkül, ám mégis szerelemmel? Persze nem a 20 év utáni lecsitultról beszélek, hanem ami már az elején sem lobogott túl.
Ezzel szemben áll a másik véglet, amikor lobog az a tűz, szinte mindent felemészt maga körül, de a szenvedély utáni pillanatokban se megértés, se tisztelet, se odafigyelés, se szeretet.
Mi van, ha az összetevők együttesen nem, csak külön-külön állnak helyt? Mi lesz így a szerelemmel? Hogyan tölthetnénk ízt, aromát, zamatot belé?
Ha már fűszerezzük a nagy érzést nézzünk be egy kicsit a konyhába és készítsünk egy igazán jó húslevest. Ne porból, ne alapból, ne utánzatot. Igazit! Olyat, amitől már a szomszéd ízlelő bimbói is az egekbe szökellnek, ahogyan bekúszik az illat a nyitott ablakon át.
Első mindig a hús kiválasztása. Rengeteg ízletes termék van a henteseknél, de lehet az a marha a legistenibb, ha valamiért se a család, sem pedig én nem szeretem. Akkor nyilván ennek az állatnak a húsát nem fogom hazahozni. Veszek helyette csirkét, sertést, vagy pulykát, bármit, amit szeretek. Egy biztos, hús nélkül nem térhetek haza, hisz az alap összetevő hiányában, nem ehetnénk húslevest.
Ha ezzel megvagyok kiválogatom a zöldségeket is. Itt sokszor hezitálok, na nem a répa és karalábé miatt van bennem kérdőjel, hanem hogy ezen túl mivel színesítsem a levesem? Szeretek pluszba tenni hozzá, karfiolt, kelbimbót, de van, hogy gombát is. Ezek nélkül ugyan elkészül a leves és még finom is lesz, mégis, én szeretem felturbózni az ízeket.
Ezután már csak annyi a dolgom, hogy összerakom az egészet, és meghintem azokkal a fűszerekkel, amiket mindig használok: só, bors, kömény, ételízesítő, leveskocka.
És kész is, már csak idő kell hozzá, hogy összeérjenek az ízek. Épp, mint egy jó kapcsolathoz. Beletesszük az alapokat, amiket ki-ki hoz magával a közös mindennapokba. Egybe töltjük egy nagy kerek egésszé és szépen lassan összefőzzük. Vannak fűszerek, amelyek kihagyhatóak, ami nélkül elkészül az étel, összetevők melyek nélkül bukdácsol egy kapcsolat, lehet belőle enni, lehet benne élni, de vajon érdemes? Mindez csakis döntés kérdése.
Én magam nagyon szeretem a húslevest, ezért az évek folyamán újabb és újabb kis praktikákat fedeztem fel, újabb fűszereket, újabb zöldségeket, összetevőket fejlesztettem ki a saját konyhámban, amelyek tovább mélyítették az ízeket.
Azt hiszem valahogy így van ez a szerelemmel is. Mindenki a saját kapcsolatát, tudja jobbá avagy rosszabbá tenni. Igen, belefér, hogy kísérletezgessünk, csak így tudunk némi pluszt csempészni a megszokottba. Ha teszel bele, nemcsak te magad kapsz többet, hanem ti ketten együtt, mint csapat mint kettős, mint pár.
Ha viszont rendszeresen kiveszel belőle, és elfelejted újra tölteni, mutathatod a külvilágnak mennyire szép és működőképes, amiben élsz, hidd el a tükröd hamisabb már nem is lehetne, és bármennyire erőlteted majd rá a fényt mindig látszani fog a háttérben a sötét, amit nem tudsz majd elrejteni.
Ha Michelin csillagos ételt akarsz alkotni kevés, ha csak a külsőre koncentrálsz. Nem elég beállni egy patent konyhába, tökéletes alapanyagokkal. Ha nem főzöd bele szíved lelked, amitől az étel nem pusztán tetszetős, de sugárzó lesz, nem fogsz csillagot kapni.
Ha szép, és valóban értékes kapcsolatban akarsz élni, szintén ez a helyzet, nem a külsőségekbe kell invesztálni. Ki kell fejleszteni a kapcsolatotok fűszereit, amiket ha az alapokhoz pumpáltok olyan ízcunami kerekedik belőle, amit nem kell mutogatni, mert mindenhová el fog jutni, akár akarjátok, akár nem.
Tudjátok mi az én titkom?
Mindig csempészek a levesekbe egy csipetnyi szerecsendiót!
Nem saját érdem, nem én találtam ki. Az imádott nagynénémtől tanultam: „ Drága gyerekem én mindig teszek a levesbe egy kis SZERENCSE DIÓT”
Igen, ő „szerencse diónak” hívja, és valóban szerencse a levesnek! Kiemeli az ízeket, van amit felerősít, mást meg egy picit visszavesz. Jól teszi a dolgát, az étel előnyére válik, ráhelyezi a koronát.
Nos a következő cikkeimben az alapokon túli ízfokozókat vesszük sorra. Kivesézzük, mi is az a fűszer, ami nélkül minden szerelem íztelen.
Ez is érdekelhet
